Rózsa:
A rózsák az emberiség első ültetett dísznövényei közé tartoznak. Nemesítésük több ezer éve kezdődött és még napjainkban is tart. Ennek köszönhetően számtalan fajtát, a színek és formák megszámlálhatatlan sokaságát hozták létre.
Kártevők:
Nagy rózsa-levéltetű (Macrosiphum rosae)
Országosan elterjedt, a rózsa egyik leggyakoribb és egyben jelentős kártevője. A növekedésben lévő rózsahajtások csúcsi részén, a fiatal leveleken és a bimbókon kolóniákban élő levéltetvek szívogatásának hatására a növény növekedése lelassul. A leveleken megjelenik a mézharmat, majd a korompenész. A rózsán egész tenyészidőszakban megtalálható ez a kellemetlen és gyorsan szaporodó károsító. A levéltetű számára jó táplálkozási feltételeket teremtő rózsán a levéltetvek gyors elszaporodását, az egyébként gyakran megfigyelhető természetes ellenségei, mint például a katicabogarak lárvái és imágói, a zengőlegyek lárvái vagy a fátyolkák legfeljebb korlátozni tudják. Ha kémiai védekezést akarunk folytatni kontakt és szisztémikus szerek is egyaránt hatásosak ellenük, viszont a természetes ellenségeiket is gyéríthetjük ezekkel a szerekkel.
Hajtásfúró rózsadarázs (Monophadnus elongatulus)
Nem túl gyakori faj, ami az erős növekedésű rózsákat károsítja elsősorban. Általában a védett, meleg fekvésű területeken szokott előfordulni. A károsítás tünete, hogy a hajtáscsúcs hervad, a hajtás felső harmada a tél beálltáig nem érik be, elszárad. A vesszőt felvágva belsejében lárvajáratot találunk. A károsított vesszőn a levélnyelek tövi részén a tojásrakási helyek lencse nagyságú szemölcs formájában láthatók. Az imágók rajzása április végétől május végéig tart. Tojásaikat a levelek nyelének alapi részébe süllyesztik. A fiatal lárvák berágnak a hajtás belsejébe és ott felfelé haladó járatot készít. Egy hajtásban több lárva is károsít. A kifejlett lárvák a talajban gubón belül telelnek. Meleg, száraz időjárást kedvez a tömeges elszaporodásának.
A védekezés az imágók ellen irányul, hogy megakadályozzuk a tojásrakást. Piretroid hatóanyagú készítmények ismételt kijuttatásával védekezhetünk.
Fehéröves levéldarázs (Emphytus cinctus)
A rózsa gyakran előforduló, de nem túl jelentős levélkártevője. A leveleken szabálytalan alakú hámozgatás, majd apró lyukak jelennek meg a leveleken. Védekezni nem igazán szoktak ellene.
Rózsa-pajzstetű (Aulacaspis rosae)
A törzsesre nevelt rózsán fordul elő és a kaliforniai pajzstetűvel együtt károsíthat. A törzsön apró fehérszínű kerek pajzsok láthatók. Évente egy nemzedéke van. A lárvák nyár elején rajzanak, ekkor lehet ellenük védekezni. Ha ezt elmulasztottuk a nyugalmi időszakban elvégzett olajos lemosó permetezés adhat védelmet még.
Közönséges rózsa-gubacsdarázs (Diplolepis rosae)
Az imágók májusban jelennek meg, és a nőstények a rózsa rügyeibe rakják a tojásaikat. A fiatal hajtáson bozontos, barnás színű gubacs képződik. A gubacs átmérője akár 5-7 cm is lehet, amiben kamrák találhatók. Minden kamrában egy lárva fejlődik. Egy gubacsban akár 50-60 kamra is lehet. A hajtáson a gubacs feletti rész a rossz tápanyag ellátás miatt elhallhat.
Levélsodró rózsadarázs (Blennocampa pusilla)
A nőstények májustól kezdve rakják le a tojásaikat. Érdekes, ahogy ez a faj gondoskodik az utódokról. A kártétel, amit észreveszünk, hogy a levél csőszerűen besodródik. Ez amiatt van, mert a nőstény megszúrja a levelet, így a lárva biztos védelemben tudd majd nevelkedni. A levelek idő előtt elsárgulnak, majd lehullanak.
Szabóméhek (Megachille spp.)
A kártétele elég jellegzetes, és egyből felismerhető. A levelekből szabályos íveket rágnak ki, amikkel a fészeksejteket bélelik ki. Védekezni nem szoktak ellene.
Kórokozói:
Rózsaperonoszpóra (Peronospora sparsa)
Nyáron a kártétele nem jelentős. Ősszel a páratartalom növekedésével a kórokozó gyakorisága is nő. Különösen akkor, ha a meleg nappalt hűvös éjszaka követi, ami fokozott páralecsapódással jár. Levélhullás figyelhető meg súlyos kártétel esetében. Az idős leveleken erekkel határolt foltok, és a fonákon szürkés színű sporangium gyep található. A hajtáscsúcson fejlődő levelek esetén kanalásodás figyelhető meg. Védekezéskor a lehullott lombot távolítsuk el. A réztartalmú szereket szigorúan csak virágzás előtt szabad használni! Viszont kontakt hatóanyagok nem adnak kellő biztonságot, ha már megjelent a kórokozó. Ez esetben felszívódó készítményekkel is muszáj védekeznünk.
Rózsalisztharmat (Sphaerotheca pannosa var. rosae)
A rózsalisztharmat járványszerű fellépésére a meleg, erősen párás időjárás a kedvező. A betegség első tüneteire már rügypattanás után felfigyelhetünk. A fiatal hajtások felületén fehér, finoman hálózatos bevonatot láthatunk. Ezt elsődleges vagy primer tünetnek nevezzük. A levelek kanalasodnak, torzulnak, a hajtás is meggörbül, satnyul és a hajtáscsúcs, rendszerint elszárad. Valamivel később jelentkezik a betegség másodlagos vagy szekunder tünete. Az egészséges hajtások egyes levelein foltszerű, fehér micéliumbevonat látható, amely hamarosan a teljes levelet bevonja. A levél kanalasodik, helyenként megvörösödik, hullámosodik, majd elszárad. A kórokozó a fertőzött rügyekben micéliummal telel át. Tavasszal ezekből beteg, elsődlegesen (primer módon) fertőzött, micéliummal borított hajtások fejlődnek. A tavaszi metszéskor a betegség tüneteit mutató vesszőket el kell távolítani, vagy célszerű erőteljesen visszametszeni, mert ezek rügyeiben legvalószínűbb a gomba áttelelése. Az első lisztharmat elleni védekezést rügypattanáskor kell végrehajtani. Járványveszélyes időszakokban, tavasztól nyár elejéig, valamint nyár végén, ősz elején. 10-14 naponként kell védekeznünk.
Rózsarozsda (Phragmidium mucronatum)
A rozsdajárványok az ősz elején a legerőteljesebbek, viszont az első tünetekre már tavasztól számítani kell. A levél színén sárgászöld foltokban kezdődik a tünet. Később a levél fonákán narancsos vöröses kiemelkedő képletek jelennek meg. A nyár előrehaladtával a levelek színén sárgás-barnás, majd később már feketés foltokként jelentkezik a betegség. Ez nem csak esztétikai kárt okoz, de idő előtti lombhulláshoz is vezet. A kórokozó a vesszőket is megtámadja, így metszéskór a deformálódott vesszőket el kell távolítani. Védekezés kontakt és szisztémikus szerek kombinációjával ajánlott.
A rózsa botritiszes betegsége (Botrytis cinerea)
A nedves, nyirkos, magas páratartalmú időjárás kedvez a kórokozónak. A kertekben általában csak a sziromfoltosság tünete szokott előfordulni. A tünetek, apró foltokként a sziromleveleken jelentkeznek. Ezzel rontják a virág esztétikai értékét. Külön a sziromfoltosság ellen nehéz védekezni, mivel nem könnyű olyan növényvédőszert találni ami nem festi-e be, vagy nem égeti-e meg a virágot a védekezés során.
A rózsa diplokarponos levélfoltossága (Diplocarpon rosae)
A tünet a rózsa levelén jelentkezik, ahol 0,5-2 cm átmérőjű barnás-fekete, fokozatosan kivilágosodó közepű foltok vannak. Szegélyük csipkézett, szabdalt szélű. Erről kapta a betegség a „csillagfoltosság, csillagpenész” népies elnevezést. Egy rózsalevélkén olykor több tucat apró folt is lehet. A levél foltos levélkéi megsárgulnak és lehullnak. A levélke hullása egyetlen folt esetén is bekövetkezik. A lehullott leveleket el kell távolítani, mert azokon telel át a kórokozó. A növényeket rügypattanástól kezdve rendszeresen permetezni kell.
A tippet adta: www.anovenydoki.hu
